Rúzsforradalom és nyelvtankönyvek

Frissítve: jan 15

Egy kulturális forradalom zajlik a világ nőtársadalmában, amely hosszú távon a politikai és gazdasági elit jelentős részét meg fogja égetni. Különösen azért, mert észre sem veszik. Mai bejegyzésem arról szól, hogyan mutatja be a világ változását egy csúnyán elbaltázott rúzsszállítmány és egy adag hajvitamin.


A tegnapi napon végigsöpört a közösségi és online médián egy feladat a tizenegyedikes nyelvtankönyvből, mely szerint "míg a férfiak jellemzően üzletről, politikáról, vagy jogi kérdésekről beszélgetnek, addig a nőket jobban lekötik a családi, érzelmi témák, vagy az ételek és az italok".



Kép: Facebook/Boldog Zoltán


Számomra ez a feladat teljes vakságot mutat a világ és a világ változásai felé. Véleményem szerint soha nem volt igaz, hogy a nőket ne érdekelte volna a pl. politika vagy az adók. Érdemes megnézni a magyar- és világirodalmat. Például Jane Austen Büszkeség és balítéletében (amely önmagában egy erős társadalomkritika, amit történetesen egy női író írt) a kifejezetten butácska és együgyű karakternek szánt Mrs. Bennet nagyon komoly kritikát fogalmaz meg a kor öröklési szabályai, egy más alkalommal pedig a végrendelkezési hagyományok ellen. A többi női karakter vagy az írónő még ennél is több társadalomkritikát, politikai alapvetést fogalmaz meg, sokszor kifejezetten komplexen. Egy az 1800-as években íródott romantikus regényről beszélünk!


A nők és a politika


Elvitatni a nőktől a politika, az igazságos társadalom, vagy éppen az adók iránti érdeklődést, nem mutat mást, mint csukott szemet a szüfrazsett-mozgalmak munkája és eredményei iránt, vagy akár a Magyarországon az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején létrejött, kifejezetten nők által életre hívott és menedzselt társadalmi mozgalmakat (másnéven: politikát), amelyeknek köszönhetően jött létre Magyarországon a bölcsődei- és óvodai ellátás, vagy éppen a magyarországi Vöröskereszt.


A nőket mindig is érdekelte a politika. Az más kérdés, hogy a történelem során ezt többnyire nem fejezhették ki nyíltan. Gondoljunk arra, hogy Magyarországon az aktív (választhat) és passzív (választható) választójogot a nők csak az első világháború után kapták meg. Sőt, sokszor ki sem volt mondva, hogy amikor a nők társadalomi kérdésekről beszélnek, például:

- jól férjhez menni (társadalmi mobilitás a 20. századig)

- felment a kenyér ára (infláció),

- miért nem örökölnek a lányaink (polgári jogi kérdések),

- a cselédek gyermekei miért nem járhatnak iskolába (oktatáspolitika), - munkakörülmények és munkanélküliség (foglalkoztatáspolitika),

- szegényellátás (szociálpolitika),

- kórházak állapota, szülészeti ellátás (egészségügy),

az bizony kőkemény politika.


Abban tehát, hogy a nők igenis érdeklődnek a politika iránt, évszázadok óta nem történt változás. A nyelvtankönyv feladata teljes mértékben ignorálja már ezt is. Azonban van két dolog, amiben igenis van változás. Egyrészt körülbelül 150 éve megjelent a lehetőség arra, hogy a nők szervezett keretek között foglalkozzanak a politikával, és ez valóban jelentős változást hozott a nők politikai életben való résztvételében. Ennek egyik ága az egyleti, egyesületi politizálás részben ügyek mentén (pl. bölcsődei ellátás létrehozása és fejlesztése), részben értékek mentén (pl. keresztény nőegyletek az 1900-as évek elején), részben pedig a kettő kombinációjában (pl. a Feminista Egyesület küzdelme a női választójogért). A másik ága természetesen a politikai ringbe való közvetlen beszállást jelenti, legyen az képviselőség vagy kormányzati szerep. Természetesen az intézményesített politizálás lehetősége magával hozott egy új fejleményt: még régen kézimunka közben ment az elemezgetés, hogy ennek vagy annak az ára felment és ennek mi az oka (pl. rossz termés), addig az intézményesített politikában már megnyílt a lehetőség a stratégia mentén történő politizálása és a politikai nyomásgyakorlásra. Jó példa erre a fent említett Feminista Egyesület, amely saját sajtóval rendelkezett Nő és Társadalom címen, ahol aktív társadalmi edukációt és politikai nyomásgyakorlást alkalmaztak a céljuk (választójog kiterjesztésre a nőkre) elérése érdekében, és tudatosan, aktívan, stratégiát követve helyeztek nyomást a döntési pozícióban lévő politikusokra.


Változások a nőtársadalomban


Viszont jelenleg történik egy másik változás is, ami a jelenlegi politikai elit számára láthatatlan. A változás okát nem tudom megállapítani (ez maradjon a kutatók dolga), de a tünetei nagyon szépen utolérhetőek az internet női szubkultúráiban. Gyakorlatilag az összesben a kismama-fórumoktól kezdve a sminkrajongók táboráig. Magát a változást is nehéz körülírni. Jelen bejegyzés írásakor leírtam, hogy a változás a szinte oknyomozói minőségű kutatás igényének megjelenése a mindennapi élet döntéseinek meghozatalánál. De valójában ez sem új. Ami igazából az, az a kutatás lehetőségének drasztikus bővülése az internet megjelenésével és az internetes szubkultúrák létrejöttével.


Az internet megjelenése lehetővé tette hasonló érdeklődésű emberek összekapcsolódását, hovatovább együttműködését. Ezek az emberek nem csupán a világ minden tájáról érkeznek egy-egy közösségbe, de teljesen eltérő háttérrel rendelkeznek, legyen szó életkorról, jövedelemről, végzettségről, érdeklődési körről. De van egy, azaz egy darab érdeklődési kör, amiben megegyeznek és ez összekapcsolja őket. Ez a lehetőség nagyon rövid idő alatt rendkívül messzire vitte a dolgokat. Ezt én most - csúnya idegen kifejezéssel élve - a beauty community (nagyjából: sminkelős-közösség) példáján keresztül fogom bemutatni, ahol nem csak garázscégeket emeltek millárd dolláros szintre akár hónapok alatt, de évtizedes cégeket is képesek voltak a csőd közelébe vinni, és éppen most teszik szexivé a vegyészi hivatást vagy a jogot a kamaszlányoknak.


A szépségipar


A szépségipar méretét jelenleg 500 milliárd dollár körülre teszik (ez hozzávetőlegesen 146 952 500 000 000 forintnak felel meg). Ez közel akkora, mint a magyar állam 2020-as költségvetése mindenestül. 10-15 évvel ezelőtt ennek a pénznek a sorsát reklámkampányok, marketingzsenik, és szupermodellek szerződései döntötték el. Tíz év alatt azonban nagyot fordult a szépségvilág, és erről a pénzről nem az egykori nagyhatalmú urak döntenek, hanem kb. húsz 20-35 év közötti fiatal, akik tíz éve még az első YouTube-videóikat vették fel a mobiljuk kamerájával a szülői házban a gyerekszobájukban, a padlón ülve. Jelenleg ez a kb. 20 fiatal - többségükben nők - garázscégeket tudnak az egekbe emelni és millió dolláros márkákat romba dönteni néhány videóval. Ők a szépségipar top influencer-ei. Köréjük és a tágabb szépségipari influencer-társadalom köré többmilliós, ha nem több tízmilliós közösség épült. A szépségipar influencer-piramisának tetején ülő fiatalok pedig már maguk is többmillió dolláros "márkák" profi marketingstábbal és komplett ügyvédcsapattal. Sokaknak már nem csak a saját maguk márkáját építő cégük van, hanem olyan cégeik, amelyek az ő nevükkel fémjelzett termékeket (többnyire sminktermékeket és bőrápolási termékeket) gyártanak és árulnak. A kezükben összpontosuló iszonyatos hatalom mellé azonban nagyon erős közösségi kontroll is érkezett, hiszen a sminkelős közösség tagjai nem csak nézik, de értékelik őket és, bár nem tudnak olyan könnyen bukni, mint a nagy szépségipari márkák (pl. LimeCrime), azért nem lehetetlen (lásd: Laura Lee). Különösen igaz ez akkor, amikor "akasztják a hóhért", azaz a már évek óta pl. szemfesték-palettákat tudatos fogyasztói attitűddel kritizáló influencer saját szemfesték-palettával jelentkezik. Azonban a közösség sasszeme nem várt - és abszolút üdvözlendő - melléktermékkel is járt. Ezeket fogom bemutatni két példán, Jaclyn Hill rúzsbotrányán és Tati Westbrook perein keresztül.


Jaclyn Hill rúzsai


Az 1990-es születésű, ma is mindössze 30 éves Jaclyn Hill a szépségvilág influencer-einek abszolút királynője volt sokáig. Az eredettörténete szinte mesébe illő: a smink iránt szenvedéllyel érdeklődő, a plázában az egyik kozmetikai üzletben sminkesként és tanácsadóként dolgozó kislány elkezd videókat csinálni a sminkelésről és dollármilliomos üzletasszony, a szépségvilág nagyhatalmú mogulja lesz néhány év alatt. Ugyanakkor Jaclyn Hill tíz éves karrierje ellentmondásos a szó hétköznapi értelmében is, emellett a nők politikai tudatosságának növekedését csak az ő karrierjét vizsgálva is vagy 10 ügyön keresztül be lehetne mutatni. Most mégis a számomra a legkedvesebb ügyet, Jaclyn Hill rúzs-botrányát választottam.

Jaclyn Hill évekig csak ismert és kevésbé ismert márkák elemzésével, kritizálásával foglalkozott, majd elkezdett ezekkel a márkákkal együttműködni, ezek közül a legismertebb a Becca-val és a Morphe-val történő együttműködése (politikai szempontból a Morphe-val történt együttműködése az érdekesebb - lásd: private labeling és a Morphe zavaros tulajdonosi köre).

Végül bekövetkezett az elkerülhetetlen: 2019-ben Jaclyn elindította saját márkáját, a Jaclyn Cosmetics-et, amely húsz rúzzsal debütált. Ami a debütálást illeti, ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna. Ahogy kimentek a rúzsból az első szállítmányok, a fogyasztók sorra jelentkeztek azzal, hogy súlyosan hibás terméket kaptak: egyenetlen volt a rúzsok anyaga, abban légbuborékok, szőr- és cérnaszálak, sőt, egyes jelentések szerint penész és fémdarabok voltak. Az egész a márkának és Jaclynnek egy PR-rémálom volt. Ami ennél nagyobb rémálom volt, az az, ahogy Jaclyn és a Jaclyn Cosmetics az egészet kezelte: tagadták a hibát. Később arra hivatkoztak, hogy a szőszálak nem is szőrszálak, a penész nem penész, hanem cérnabolyhok a kesztyűkről, amiben a gyártás során kezelték a termékeket. Párhuzamosan a fogyasztók, a beauty közösség tagjai egyszerre borzadtak el attól, hogy hogyan történhetett egyáltalán ilyen és attól, hogy lehet egy ilyen helyzetet ilyen rosszul kezelni.


Mégis, a beszélgetés a közösségben nagyon gyorsan egy igazán érdekes és izgalmas fordulatot vett: az nem volt kérdés, hogy a megrendelők jelentős része nem hajlandó magára kenni ezt a rúzst, de mindenkit egy kérdés izgatott: "csak" gusztustalan a termék vagy veszélyes is? Valószínűleg mindenki alábecsülte volna akkor, hogy ez mennyire érdekli az embereket, ahogy abban is tévedett volna a többség, hogy honnan és milyen formában érkezik majd válasz erre a kérdésre. Ugyanis váratlanul előléptek a sminkrajongó közösség biokémikus és vegyész tagjai és YouTube-on kezdték el tudományos érdeklődéssel vizsgálni Jaclyn Hill rúzsait, laborkísérleteket végezni, részletesen dokumentálni és bemutatni az eredményeket. Ami még váratlanabb volt: az emberek, a főként kamaszlányokból álló közösség zabálta ezeket a tartalmakat, egy-egy ilyen videó milliós (!) nézettséget ért el.


El tudjuk képzelni, hogy akár 20 évvel ezelőtt egy mikrobiológiai elemzés egy elsősorban kamaszlányokból álló közösségben ilyen érdeklődést váltson ki? Én nem hiszem. Hogy mi változott, azt megint a kutatókra hagynám, de ha tippelnem kellene: az elemzést valaki olyan készítette és mutatta be, aki olyan, mint ők. Ugyanúgy néz ki, mint ők (fiatal nő), aki szenvedéllyel van olyan témák után, mint ők, és partnerként kezeli őket egy beszélgetésben. Nem felülről mondja meg nekik a tutit - idegenként. És nem szabad alábecsülni, milyen hatással lesz ez a jövőre! Jaclyn Hill rúzsai és Kenna, a rúzsrajongó biokémikus a mobiljának a kamerájával a saját konyhájában felvett videója valószínűleg többet tett azért, hogy több nő lépjen a biokémiai kutatói pályára, mint megannyi sokmillió dolláros, kutatóbácsik, politikusbácsik, és marketingguruk által tervezett kormányzati program.


És hogy milyen politikai vonatkozásai vannak az ügynek? Igencsak sokféle.

Egyrészt fontos egyértelműsítenie mindenkinek magában, hogy a női beszélgetések eredendően nem kevésbé átpolitizáltak (és itt most a politikát a szó lehető legnemesebb értelmében használom), mint a férfiak beszélgetései. Hiába egy rúzsról beszélgetünk, rengeteg társadalmi, közéleti, jogi, és tudományos kérdés is része a rúzsról szóló beszélgetésnek az üzleti etikától a fogyasztóvédelmen keresztül a lányok STEM területen történő elhelyezkedéséig. És senki ne gondolja azt, hogy ezeknek a politikai vetületeknek a kivesézése ne lenne sokkal erősebb a női beszélgetésekben, mint az egyes rúzsok árnyalatai!

Másrészt - ahogy a bejegyzésem végén ebbe mélyebben is bele fogok menni - ne gondoljuk azt, hogy az egyes ügyek mentén felmerülő politikai kérdések nem fognak összeérni nagyon rövid időn belül egy nagy közös politikai üggyé, ahogy az már több témában meg is történt. Fotók: Jaclyn Hill - Jullian Sulazzo; Rúzs - Twitter/Veronica


Tati Westbrook hajvitaminjai és a cégjog


Jaclyn mellett a szépségipar influencer-einek egy másik nagyágyúja a 38 éves Tati Westbrook, aki jelenleg - akaratán kívül - a jövő ügyvédnőinek táborát építi egy cégjogi perével.

Tati Jaclyn-nel nagyjából egyidőben, 2010-ben indította YouTube-csatornáját, amely jelenleg 9 millió feliratkozónál tart (egy ponton a feliratkozóinak a száma a 10 milliót is meghaladta), ezzel közel 3 millióval verve a 6 millió feliratkozónál tartó Jaclyn Hill-t. Bár Tati nevéhez sokkal kevesebb botrány köthető, mint Jaclyn-éhez, azért őt sem kerülte el a dráma. Egykori barátja, James Charles elleni kirohanása egy, azaz egy darab videóban akkora hullámokat keltett, hogy még a magyar HVG is írt róla. Most mégis egy másik üggyel, Tati márkájával, a Halo Beauty-val és a kapcsolódó perrel fogunk foglalkozni részletesebben.


Tati 2018-ban jelentette be, hogy beindítja saját márkáját. Mindenki szemfesték-palettára vagy rúzsra számított debütáló termékként, ezért okozott ledöbbenést a közösségben, amikor Tati bejelentette, hogy a Halo Beauty szépségvitaminok árusításával debütál, sőt, sokan kifejezetten csalódottak voltak. Később a dekorkozmetikumok is elkezdtek érkezni, amelyek sikere sokkal nagyobb volt. És ebből lett a jogi kalamajka.


Nagyon leegyszerűsítve a Halo Beauty Inc. egy olyan cég volt, amit Tati, Tati férje, és egy közös barátjuk, Clark Swenson birtokolt 1/3 - 1/3 - 1/3 arányban. Ez a cég forgalmazta a Halo Beauty szépségvitaminjait. Clark Swenson azonban nemrégiben elkezdte perelni Tati-ékat, ugyanis - állítása szerint - neki anno a Halo Beauty-ban 50%-os részesedése kellett volna, hogy legyen, és azért mondott le erről és fogadta el az 1/3 részesedést, mert arról volt szó, hogy minden, Tati nevével fémjelzett termék a Halo Beauty Inc.-en keresztül lesz kiadva. Ezzel szemben a peranyag szerint Tati a szemfestékpalettát - ami egyébként brutálisan sikeres lett - a Tati Beauty Inc.-en keresztül árulta, így még a szépségvitaminokból származó profit 1/3-ára Clark Swenson valóban be tudott jeletkezni, a sokkalta sikeresebb dekorkozmetikumokból származó profitból egy vasat sem látott - hiszen a Tati Beauty Inc.-ben nem volt részesedése. Nagyon durván leegyszerűsítve ez az ügy Clark Swenson szemszögéből bemutatva.


És hogy hogyan tudjuk mindezt? Onnan, hogy - ahogy a Jaclyn Hill esetében a biokémikusok, úgy Tati esetében - a jogászok előléptek. Elődúrták a peranyagot és többrészes, egyenként egy-egy órát is meghaladó videóban elemezték ki a pert, kitérve az eljárásrendre, a felek jogi lehetőségeire, a felek állításaira és döntéseire. És a kamaszlányok itt is többszázezres (!) nézettséget generáltak arra, hogy egy jogász (a legismertebb ilyen videóban egy ügyésznő) órákon keresztül elemzi a peranyagot, belemenve a szakzsargonba, jogtörténetbe, eljárásrendbe, mindenbe.


Fotó: Tati Westbrook


Szépségipar és a politika


A szépségipar - ahogy a nőkhöz sztereotíp módon társított témák nagy része - nemhogy politikamentes, hanem nagyon is átpolitizált - és itt a politika szót megint a legnemesebb értelmében használom.


Ha a szépségipart nézzük, akkor a legismertebb politikai kérdések az állatvédelem és a fenntartható alapanyag-beszerzés, az etikus foglalkoztatási körülmények, és a fenntartható csomagolás, az üzleti etika. És amikor ezekről beszélünk, azok nem felületes dolgok.


A kozmetikumok állatokon történő tesztelése Kínában kötelező. Az olyan cégek, mint a MAC például felhagytak az állatokon való teszteléssel, de vissza kellett térniük hozzá, hogy az egyébként gigantikus kínai piacon tudjanak maradni. Tehát mindenki, aki azért küzd, hogy a kozmetikumokat ne lehessen állatokon tesztelni, valójában a kínai kormány ellen is, illetve a kínai kormány döntése ellen is harcol.


Amikor a pálmaolaj használata ellen harcolunk, akkor valójában bevonódunk az indonéz és a maláj politikába, amely országok rohamosan írtják ki esőerdőiket a nagyobb művelhető területekért, egészségügyi kockázatoknak teszik ki saját lakosságukat a pálmaolaj feldolgozása során keletkező anyagok levegőbe jutásával, és amely országoknak a legfontosabb bevételeik közé tartozik az általuk bonyolított pálmaolaj-exportból származó jelentős profit.


De nem csak más országok közvetlen politikáját érintő politikai kérdések vannak. A szépségipar fogyasztási szokásait illetően egyre nagyobb teret nyer az anti-consumerism, azaz a túlfogyasztás-ellenesség, amely egyre jobban látható nyomokat hagy a fogyasztási szokásokban. Ez pl. jelentős szerepet kap a fast-fashion jellegű üzletpolitikát folytató Too Faced térvesztésében: a márka üzleti modellje részben arra épül, hogy folyamatosan tolják ki az új dolgokat, gyakorlatilag minden hónapban jelentkeznek új termékkel, és ezzel pörgetik a keresletet - ez a cég pár éve részben az túlfogyasztás-ellenesség miatt lejtmenetbe került. Egyre nagyobb teret kap klímavédelem: a fogyasztók egyre inkább büntetik a szükségtelenül extrém nagy csomagolásokat, különösen, ha azok nem újrahasznosíthatóak. Az egészségvédelem is előkerült, folyamatosan növekednek azok a mozgalmak, amelyek a táplálékkiegészítők szigorúbb szabályozását követelik.


Azt hinni, hogy ezek a tudatos fogyasztói döntések nem fognak előbb-utóbb politikai követelésként megjelenni, meggyőződésem szerint iszonyatosan nagy baklövés. Idő kérdése, hogy a politikai nyomás elég nagyra nőjön a politikai döntéshozókon ahhoz, hogy valamely Kínával történő politikai üzletelgetés során az egyik dolog, amit a nyugat "kér", az legyen, hogy helyezzék hatályon kívül az állatkísérleteket előíró jogszabályokat. Várható, hogy egy ponton büntetőadók fogják terhelni az extrém nagy csomagolásokat. A pálmaolaj termelésének és felhasználásának a korlátozásáról már szó is van. Ezek mind politikai döntések, amelyeknek sok szempontból a nők lesznek a motorjai.


És amikor a szépségipar száll bele a politikába


A nők iganis foglalkoznak a politikával. Lehet, hogy ezt egyes politikusok nem tudják vagy nem akarják elismerni, ettől a tények nem változnak. És honnan lehet ezt biztosan tudni? Nézzük meg a szépségipari márkákat!


Ma már teljesen normális az, hogy egy szépségipari márka politikai üzenettel reklámoz. A Lush a Pride-hónap alkalmából különleges kiadású fürdőbombával keletkezik, a The Body Shop konkrétan a fenntartható forrásból beszerzett alapanyagokra és az állatkísérlet-mentes termékekre helyezi a teljes marketingjét és üzletpolitikáját, komplett márkák épülnek a környezetbarát termékekre, de a keresztény divatmárkák után a keresztény sminkmárkák is kezdenek megjelenni (pl. EverBe). Kat Von D annyira túltolta a vegánságot, hogy az oltásellenes oldalon kötött ki, kis híján tönkre is tette ezzel a sminktermékeket áruló cégét, neki magának távoznia is kellett a saját cégéből.


Nem politizálnának a nagy és kis szépségipari márkák, ha a mögöttük álló marketinggépezetek nem mérnék azt, hogy megéri. Márpedig a sminket gyártó és forgalmazó cégek elsődleges piaca a nők.


És van ennek relevanciája Békés megyében?


Nem, ebben a formában természetesen nincs. Békés megyének rengeteg problémája van és rengeteg dologgal kell foglalkozni, mielőtt szemérmetlenül gazdag influencer-ek cégjogi csatározásai vagy a maláj pálmaolaj-helyzet az itt élők prioritási listájának az elejére kerülnének.

Önmagában nézve mindaz, amit leírtam, a Békés megyeiek számára - beleértve engem is - teljesen lényegtelen, egy érdekesség csupán, amire az ember maximum rácsodálkozik és továbbsétál.

Még a tudatos szépségipari fogyasztás is (pl. vegán termékek vásárlása vagy környezetbarát, esetleg fenntartható forrásból származó, pálmaolaj-mentes termékek választása más alternatívákkal szemben) ma Magyarországon a felső-középosztály és a felső tízezer "hobbija", így elsősorban a budapestieket és a Pest megyeieket érinti, nekik is a töredékét.


Konklúzió


Egy dolgot azonban érdemes elvinni ezekből a történetekből: a nőket érdekli a politika, érdekli az adózás, és érdeklik a jogszabályok. Illúzió azt gondolni, hogy nem. Ez nem újdonság. Ami új, hogy a nők politikai aktivitása elkezd újra látható lenni, áttörni a felszínt, ami alá a politika elit nem lát be. Az ügyek egy része nagyon nőspecifikus (pl. menstruációs termékek ÁFA-jának csökkentése), más része inkább nőkhöz köthető (pl. otthonápolás körüli kérdések), egyes ügyek pedig teljesen nemsemlegesek (pl. klímavédelem). Ami közös bennük, hogy a nők nagyon fontos motorjai az ezeken a területeken bekövetkező változásoknak.

Meg lehet próbálni ezeket a dolgokat lenyomni a felszín alá, mint ez a nyelvtankönyv, vagy ahogyan éppen a Fidesz politikusai is próbálják. A valóság azonban az ilyen próbálkozások ellenére sem változik. A valóság ugyanis az, hogy amikor legutóbb körmösnél voltam, a KATA változásairól beszélgettünk - amely témát nem én kezdeményeztem.


Borítófotó: Unsplash

108 megtekintés0 hozzászólás